A legmeghatározóbb emlékem a férfi csoportból, amikor Károlynak viccesen odaszóltam, és Károly ahogy lereagálta, lementem hirtelen gyerekbe.
Ez vezetett oda, hogy megértettem, és ráláttam arra, hogy egy önszabotáló játszmát játszok.
Ez az életben úgy nyilvánult meg, hogy nem egyenrangú félként kezeltem az embereket, hanem a poénjaimmal alá-fölé helyzetet teremtettem, amiben felül akartam mindig lenni. Mint egy harcban. Ezt a feletteseim nem mindig vették jó néven, de fel sem tűnt, csak elvicceltem, mikor valahogy erre reagáltak… Ezidáig…
A következő, amit észrevettem, hogy nem csak a hierarchiában felettem lévőkkel csinálom ezt, hanem másokkal is, így próbálva őket elnyomni.
Azóta, mióta ezt történt a férfi csoportban, tudatosan figyelek erre, és érzékelem a pozitív változást. Konkrét esetek sokaságát tudom említeni, amikor konfliktusokat előztem meg azzal, hogy máshogy reagáltam, viselkedtem. Nyugodtabb így az életem, és úgy érzem, sok akadály gördült el az utamból, amit ezelőtt magam gördítettem oda tudattalanul. Erősödött az önbizalmam! Köszönöm!