David Whyte versei mélyen megszólítják a lelkem olyan részeit, ahova kevés dolog ér el. Főleg, amikor ő szavalja el. Ez a verse a háláról is ébreszt, tereli a figyelmemet arra, ami igazán fontos.

"Gratitude is not a passive response to something we have been given. Gratitude arises from paying attention, from being awake in the presence of everything that lives within and without and beside us."

„A hála nem passzív válasz arra, amit megadatott nekünk.
A hála abból a figyelemből születik, hogy ébren vagyunk mindannak a jelenlétében, ami bennünk, körülöttünk és mellettünk él.”

"Gratitude is the foundational understanding that many millions of things must come together and live together and mesh together and breathe together in order for us to take even one more breath of air; that the underlying gift of life and incarnation as a living, participating human being is a privilege, that we are miraculously part of something rather than nothing, even if that something is temporarily pain or despair."

"A hála annak az alapvető belátása, hogy milliónyi dolognak kell
összeérnie, együtt élnie, egymásba fonódnia és együtt lélegeznie,
hogy mi még egy további lélegzetet vehessünk.
Az élet és az inkarnáció alapvető adománya, hogy élő, aktív emberként létezhetünk; kiváltság, hogy csodával határos módon benne vagyunk valamiben, és nem a semmiben lebegünk – akkor is, ha ez a valami éppen fájdalom vagy kétségbeesés.”