Engem mindig nagyon mélyen megérintenek azok a pillanatok, amikor a nő megengedi magának, hogy nő legyen.
Szemeim előtt ilyenkor kivirágzik a mező, az élet áramlik, és mint egy csoda előtt állok, gyönyörködve. Csak iszom be, fogadom be azt az ajándékot, amit csak egy nő tud adni egy férfinek és a világnak.
A hétvégén vezettem egy drámát, amiben egy nő összekapcsolódott saját lágyságával, határozottságával, (ami nem érzéketlen keménység) és önelfogadásával. Férfiként könnyes szemmel álltam és ittam be az élményt, ahogy megtalálta önmagában ezek a minőségeket, amitől ő nőnek érzi magát és ezekkel ellen tudott tartani annak a transzgenerációs mintának, hogy a nőnek keménynek kell lennie és mindent egyedül kell csinálni, különben nem él túl.
Köszönöm az életnek, hogy nőket varázsol körém, akik által oly sok szépséget és csodát élhetek át.
