Hálás szívvel és sok-sok élménnyel zártuk a csoportot férfi társaimmal, akikkel 10 hónapon át kutattuk, hogy milyen a mai kor férfi minősége.

Pár gondolat a csoporttagok visszatkeintéseiből:

• Furcsa volt, amikor mondták, hogy milyen jó hogy itt vagyok. Fontos megélés volt, hogy én fontos lehetek férfi társaim számára.
• Lehetőségem van arra, hogy kitaláljam magam és a rohanás helyett csak ülök csendben, mert a válasz úgyis itt van benn. Szeretnék a saját magam vezetőjévé, egy érzelmileg felnőtt emberré válni.
• Olyan a csoport nekem, mintha egy útmutató kaptam volna magamhoz. 50 éve vezetek és most szóltak, hogy van egy kresz könyv, amit érdemes elolvasni.
• Jobban érzem már, hogy mikor van szükségem énidőre és mikor kapcsolódásra és így jobban meg tudom húzni a határaimat.
• A csoport közepén elkezdtem leválni anyámról. Most ott tartok, hogy mit csinálok én, ha nem éppen anyámnak akarok megfelelni? Azt keresem, hogy az utolsó sejteming autentikusnak érezzem magam.
• Nagyon fontos volt, amikor átéltem, hogy apukám igazából büszke rám, csak nem tudta elmondani úgy, ahogy én szerettem volna.
• Sikerült a csoporton a tettes részemmel kapcsolódni és kifejezni a dühömet, ami teljesen megváltoztatta a szorongásomat.
• Afelé haladok, hogy én egy 150 éves tölgyfa legyek, mély gyökerekkel, és ne tudjon senki megrángatni és bárkit meg tudjak tartani.